Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Praise ye the LORD: for [it is] good to sing praises to our God; for [it is] pleasant; [and] praise is comely.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
The LORD buildeth up Jerusalem: he gathereth together the outcasts of Israel.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
He healeth the broken in heart, and bindeth up their wounds.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
He telleth the number of the stars; he calleth them all by [their] names.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Great [is] our LORD, and of great power: his understanding [is] infinite.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
The LORD lifteth up the meek: he casteth the wicked down to the ground.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Sing to the LORD with thanksgiving; sing praise upon the harp to our God:
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heaven with clouds, who prepareth rain for the earth, who maketh grass to grow upon the mountains.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
He giveth to the beast his food, [and] to the young ravens which cry.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
He delighteth not in the strength of the horse: he taketh not pleasure in the legs of a man.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
The LORD taketh pleasure in them that fear him, in those that hope in his mercy.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Praise the LORD, O Jerusalem; praise thy God, O Zion.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
For he hath strengthened the bars of thy gates; he hath blessed thy children within thee.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
He maketh peace [in] thy borders, [and] filleth thee with the finest of the wheat.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
He sendeth forth his commandment [upon] earth: his word runneth very swiftly.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
He giveth snow like wool: he scattereth the hoar-frost like ashes.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
He casteth forth his ice like morsels: who can stand before his cold?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
He sendeth out his word, and melteth them: he causeth his wind to blow, [and] the waters flow.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
He showeth his word to Jacob, his statutes and his judgments to Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
He hath not dealt so with any nation: and [as for his] judgments, they have not known them. Praise ye the LORD.
