Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Hallelujah; for it is good to sing praises unto our God; for it is comely; [him] becometh praise.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
The Lord buildeth up Jerusalem: the outcasts of Israel will he gather together;
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
He that healeth the broken-hearted, and bindeth up their hurts;
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Who counteth the number of the stars; who calleth them all by [their] names.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Great is our Lord, and abundant in power: his understanding is immeasurable.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
The Lord helpeth up the meek: he bringeth down the wicked to the ground.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Lift up a song unto the Lord with thanksgiving; sing praises unto our God with the harp;
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heaven with clouds, who prepareth rain for the earth, who causeth grass to grow upon the mountains;
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Who giveth to the beast its food, to the young ravens which cry.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Not in the strength of the horse hath he delight: nor in the [swiftness of the] legs of man taketh he pleasure.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
The Lord taketh pleasure in those that fear him, that wait for his kindness.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Glorify, O Jerusalem, the Lord: praise thy God, O Zion.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
For he hath strengthened the bars of thy gates; he hath blessed thy children in the midst of thee;
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
He who bestoweth peace in thy borders, who satisfieth thee with the best of wheat;
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
He who sendeth forth his decree unto the earth: how swiftly speedeth his word along!
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
He who dispenseth snow like wool; who streweth about the hoarfrost like ashes;
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
He who casteth down his ice like pieces: before his cold who can stand?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
He sendeth out his word, and melteth them: he causeth his wind to blow, and waters run along.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
He declareth his word unto Jacob, his statutes and his ordinances unto Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
He hath not done so unto any nation: and [his] ordinances— these they know not. Hallelujah.
