Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Praise ye the Lord, because psalm is good: to our God be joyful and comely praise.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
The Lord buildeth up Jerusalem: he will gather together the dispersed of Israel.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Who healeth the broken of heart, and bindeth up their bruises.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Who telleth the number of the stars: and calleth them all by their names.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Great is our Lord, and great is his power: and of his wisdom there is no number.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
The Lord lifteth up the meek, and bringeth the wicked down even to the ground.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Sing ye to the Lord with praise: sing to our God upon the harp.
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heaven with clouds, and prepareth rain for the earth. Who maketh grass to grow on the mountains, and herbs for the service of men.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Who giveth to beasts their food: and to the young ravens that call upon him.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
He shall not delight in the strength of the horse: nor take pleasure in the legs of a man.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
The Lord taketh pleasure in them that fear him: and in them that hope in his mercy.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Praise the Lord, O Jerusalem: praise thy God, O Sion.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Because he hath strengthened the bolts of thy gates, he hath blessed thy children within thee.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Who hath placed peace in thy borders: and filleth thee with the fat of corn.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Who sendeth forth his speech to the earth: his word runneth swiftly.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Who giveth snow like wool: scattereth mists like ashes.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
He sendeth his crystal like morsels: who shall stand before the face of his cold?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
He shall send out his word, and shall melt them: his wind shall blow, and the waters shall run.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Who declareth his word to Jacob: his justices and his judgments to Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
He hath not done in like manner to every nation: and his judgments he hath not made manifest to them. Alleluia.
