Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Alleluia, [a Psalm] of Aggaeus and Zacharias. Praise you the Lord: for psalmody is a good thing; let praise be sweetly sung to our God.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
The Lord builds up Jerusalem; and he will gather together the dispersed of Israel.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
He heals the broken in heart, and binds up their wounds.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
He numbers the multitudes of stars; and calls them all by names.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Great is our Lord, and great is his strength; and his understanding is infinite.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
The Lord lifts up the meek; but brings sinners down to the ground.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Begin [the song] with thanksgiving to the Lord; sing praises on the harp to our God:
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
who covers the heaven with clouds, who prepares rain for the earth, who causes grass to spring up on the mountains, [[and green herb for the service of men; ]]
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
and gives cattle their food, and to the young ravens that call upon him.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
He will not take pleasure in the strength of a horse; neither is he well-pleased with the legs of a man.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
The Lord takes pleasure in them that fear him, and in all that hope in his mercy.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Alleluia, a Psalm of Aggaeus and Zacharias. Praise the Lord, O Jerusalem; praise your God, O Sion.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
For he has strengthened the bars of your gates; he has blessed your children within you.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
He makes your borders peaceful, and fills you with the flour of wheat.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
He sends his oracle to the earth: his word will run swiftly.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
He gives snow like wool: he scatters the mist like ashes.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Casting [forth] his ice like morsels: who shall stand before his cold?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
He shall send out his word, and melt them: he shall blow [with] his wind, and the waters shall flow.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
He sends his word to Jacob, his ordinances and judgements to Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
He has not done so to any [other] nation; and he has not shown them his judgements.
