< Zsoltárok 147 >

1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Lover Herren! thi det er godt at synge vor Gud Psalmer; thi det er lifligt, Lovsang sømmer sig.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Herren bygger Jerusalem, han samler de fordrevne af Israel.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Han helbreder dem, som have et sønderbrudt Hjerte, og forbinder deres Saar.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Han sætter Tal paa Stjernerne, han nævner dem alle sammen ved Navn.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Stor er vor Herre og vældig i Kraft, der er intet Maal paa hans Forstand.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Herren oprejser de sagtmodige; de ugudelige fornedrer han til Jorden.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Svarer Herren med Taksigelse, synger vor Gud Psalmer til Harpe;
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
ham, som bedækker Himmelen med Skyer, ham, som beskikker Regn paa Jorden, ham, som lader Græs gro paa Bjergene;
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
ham, som giver Føde til Kvæget, til Ravnens Unger, som skrige.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Hans Lyst er ikke Hestens Styrke; han har ikke Behag i Mandens raske Ben.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Behag har Herren til dem, som ham frygte, som haabe paa hans Miskundhed.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
O, Jerusalem! pris Herren; o, Zion! lov din Gud.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Thi han har gjort dine Portes Stænger stærke, han har velsignet dine Børn i din Midte.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Han beskikker Fred i dine Landemærker, han mætter dig med den bedste Hvede.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Han sender sit Ord til Jorden, hans Beføling løber saare hastelig.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Han lader Sne lægge sig som Uld, han udstrør Rimfrost som Aske.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Han udkaster sin Is som Billinger; hvo kan staa for hans Kulde?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Han sender sit Ord og smelter den; han lader sit Vejr blæse, saa flyde Vandene hen.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Han kundgør Jakob sine Ord, Israel sine Skikke og sine Love.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Saaledes har han ikke gjort ved noget andet Folk, og Lovene dem kende de ikke. Halleluja!

< Zsoltárok 147 >