Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Chvalte Hospodina, nebo dobré jest zpívati žalmy Bohu našemu, nebo rozkošné jest, a ozdobná jest chvála.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Stavitel Jeruzaléma Hospodin, rozptýlený lid Izraelský shromažďuje,
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Kterýž uzdravuje skroušené srdcem, a uvazuje bolesti jejich,
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Kterýž sčítá počet hvězd, a každé z nich ze jména povolává.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Velikýť jest Pán náš, a nesmírný v síle; rozumnosti jeho není počtu.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Pozdvihuje pokorných Hospodin, ale bezbožné snižuje až k zemi.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Zpívejte Hospodinu s díkčiněním, zpívejte žalmy Bohu našemu na citaře,
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Kterýž zastírá nebesa hustými oblaky, nastrojuje zemi déšť, a vyvodí trávu na horách.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Kterýž dává hovadům potravu jejich, i mladým krkavcům, kteříž volají k němu.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Nemáť v síle koně zalíbení, aniž se kochá v lejtkách muže udatného.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Líbost má Hospodin v těch, kteříž se ho bojí, a kteříž doufají v milosrdenství jeho.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Chval, Jeruzaléme, Hospodina, chval Boha svého, Sione.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Nebo on utvrzuje závory bran tvých, požehnání udílí synům tvým u prostřed tebe.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
On působí v končinách tvých pokoj, a bělí pšeničnou nasycuje tě.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
On když vysílá na zemi rozkaz svůj, velmi rychle k vykonání běží slovo jeho.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Onť dává sníh jako vlnu, jíním jako popelem posýpá.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Hází ledem svým jako skyvami; před zimou jeho kdo ostojí?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Vysílaje slovo své, rozpouští je; hned jakž povane větrem svým, anť tekou vody.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Zvěstuje slovo své Jákobovi, ustanovení svá a soudy své Izraelovi.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Neučinilť tak žádnému národu, a protož soudů jeho nepoznali. Halelujah.
