Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

Hvalite Gospoda. Hvali Gospoda, oh moja duša.

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

Medtem ko živim, bom hvalil Gospoda; medtem ko imam kakršen koli obstoj, bom prepeval hvalnice svojemu Bogu.

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

Svojega trdnega upanja ne polagaj v prince niti v človeškega sina, v katerem ni pomoči.

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

Njegov dih gre dalje, vrača se k svoji zemlji; na ta isti dan propadejo njegove misli.

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

Srečen je tisti, ki ima za svojo pomoč Jakobovega Boga, katerega upanje je v Gospodu, njegovemu Bogu,

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

ki je naredil nebo in zemljo, morje in vse, kar je tam notri, ki na veke ohranja resnico,

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

ki izvršuje sodbo za zatiranega, ki daje hrano lačnemu. Gospod osvobaja jetnike,

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

Gospod slepim odpira oči, Gospod dviguje tiste, ki so sklonjeni, Gospod ljubi pravične,

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

Gospod varuje tujce in podpira osirotelega in vdovo, toda pot zlobnih postavlja na glavo.

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

Gospod bo kraljeval na veke, celó tvoj Bog, oh Sion, vsem rodovom. Hvalite Gospoda.