Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

EN i kapina Ieowa!

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

I pan kapina Ieowa arain ai maur, i pan kauleki pjalm akan on ai Kot arain maur i.

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

Der kaporoporeki jaupeidi kan, pwe irail aramaj o jota kak jauaja.

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

Pwe nen en aramaj udan a pan kokola, o a pan pur on wiala pwel, i rah ota a jolar kak madamadaua meakot.

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

Meid pai me jauaj parail Kot en Iakop, me kin kaporoporeki Ieowa a Kot.

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

Me kotin kapikadar lan o jappa, o madau, o audeparail karoj, me kin melel potopot eta.

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

Me kotin jauaja pun en me lodi on kalokolok mal, me kamana me men manadar. Ieowa kin kotin lapwada me jalidi kan.

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

Ieowa kin kotin kapad pajan maj en me majkun akan. Ieowa kin kotin kainjenemaula me mauk; Ieowa kin kotin pok on me pun kan.

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

Ieowa kin kotin jinjila men wai kan, o jauaja me japoupou o li odi kan, ap kotin kawela al en me doo jan Kot akan.

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

Ieowa iei Nanmarki joutuk, om Kot Jion kokolata. Aleluia!