Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

Alleluja, Aggæi et Zachariæ.

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

[Lauda, anima mea, Dominum. Laudabo Dominum in vita mea; psallam Deo meo quamdiu fuero. Nolite confidere in principibus,

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

in filiis hominum, in quibus non est salus.

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

Exibit spiritus ejus, et revertetur in terram suam; in illa die peribunt omnes cogitationes eorum.

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

Beatus cujus Deus Jacob adjutor ejus, spes ejus in Domino Deo ipsius:

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

qui fecit cælum et terram, mare, et omnia quæ in eis sunt.

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

Qui custodit veritatem in sæculum; facit judicium injuriam patientibus; dat escam esurientibus. Dominus solvit compeditos;

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

Dominus illuminat cæcos. Dominus erigit elisos; Dominus diligit justos.

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

Dominus custodit advenas, pupillum et viduam suscipiet, et vias peccatorum disperdet.

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

Regnabit Dominus in sæcula; Deus tuus, Sion, in generationem et generationem.]