Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

ヱホバを讃稱へよ わがたましひよヱホバをほめたたへよ

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

われ生るかぎりはヱホバをほめたたへ わがながらふるほどはわが神をほめうたはん

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

もろもろの君によりたのむことなく 人の子によりたのむなかれ かれらに助あることなし

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

その氣息いでゆけばかれ土にかへる その日かれがもろもろの企図はほろびん

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

ヤコブの神をおのが助としその望をおのが神ヱホバにおくものは福ひなり

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

此はあめつちと海とそのなかなるあらゆるものを造り とこしへに眞實をまもり

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

虐げらるるもののために審判をおこなひ 飢ゑたるものに食物をあたへたまふ神なり ヱホバはとらはれたる人をときはなちたまふ

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

ヱホバはめしひの目をひらき ヱホバは屈者をなほくたたせ ヱホバは義しきものを愛しみたまふ

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

ヱホバは他邦人をまもり 孤子と寡婦とをささへたまふ されど惡きものの徑はくつがへしたまふなり

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

ヱホバはとこしへに統御めたまはん シオンよなんぢの神はよろづ代まで統御めたまはん ヱホバをほめたたへよ