Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!