Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

Alléluia! Mon âme, loue l'Éternel!

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

Je louerai l'Éternel, tant que je vivrai; je chanterai mon Dieu, tant que je serai.

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

Ne vous confiez pas dans les princes, dans les enfants des hommes, qui ne peuvent secourir!

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

Leur souffle s'exhale, ils rentrent dans leur poudre: ce jour-là, c'en est fait de leurs plans.

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

Heureux celui à qui le Dieu de Jacob est en aide, et dont l'espoir repose sur l'Éternel son Dieu!

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

Il a fait les Cieux et la terre, la mer et tout ce qu'elle contient; Il garde fidélité éternellement;

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

Il rend justice aux opprimés, donne du pain à ceux qui ont faim; l'Éternel délivre les captifs.

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

L'Éternel ouvre les yeux aux aveugles, l'Éternel relève ceux qui sont affaissés; l'Éternel aime les justes.

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

L'Éternel prend les étrangers sous sa garde; Il restaure la veuve et l'orphelin; mais Il fait dévier la voie de l'impie.

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

L'Éternel règne éternellement. Ton Dieu, ô Sion, subsiste dans tous les âges. Alléluia!