Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

Hallelujah. Praise the LORD, O my soul.

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

I will praise the LORD while I live; I will sing praises unto my God while I have my being.

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

Put not your trust in princes, nor in the son of man, in whom there is no help.

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

His breath goeth forth, he returneth to his dust; in that very day his thoughts perish.

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

Happy is he whose help is the God of Jacob, whose hope is in the LORD his God,

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

Who made heaven and earth, the sea, and all that in them is; who keepeth truth for ever;

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

Who executeth justice for the oppressed; who giveth bread to the hungry. The LORD looseth the prisoners;

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

The LORD openeth the eyes of the blind; the LORD raiseth up them that are bowed down; the LORD loveth the righteous;

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

The LORD preserveth the strangers; He upholdeth the fatherless and the widow; but the way of the wicked He maketh crooked.

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

The LORD will reign for ever, Thy God, O Zion, unto all generations. Hallelujah.