Zsoltárok 146

1 Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

Praise ye the Lord. Praise thou the Lord, O my soule.

2 Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

I will prayse the Lord during my life: as long as I haue any being, I wil sing vnto my God.

3 Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

Put not your trust in princes, nor in the sonne of man, for there is none helpe in him.

4 elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

His breath departeth, and he returneth to his earth: then his thoughtes perish.

5 Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

Blessed is he, that hath the God of Iaakob for his helpe, whose hope is in the Lord his God.

6 ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

Which made heauen and earth, the sea, and all that therein is: which keepeth his fidelitie for euer:

7 jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

Which executeth iustice for the oppressed: which giueth bread to the hungry: the Lord loseth the prisoners.

8 az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

The Lord giueth sight to the blinde: the Lord rayseth vp the crooked: the Lord loueth the righteous.

9 az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

The Lord keepeth the strangers: he relieueth the fatherlesse and widowe: but he ouerthroweth the way of the wicked.

10 Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

The Lord shall reigne for euer: O Zion, thy God endureth from generation to generation. Prayse ye the Lord.