Zsoltárok 145
1 Dicsérő dal Dávidtól. Hadd magasztallak, Istenem, oh király, s hadd áldom nevedet mindörökké.
Jeg vil ophøje dig, min Gud, du som er Kongen! og love dit Navn evindelig og altid.
2 Mindennap hadd áldalak téged, s dicsérem nevedet mindörökké.
Hver Dag vil jeg love dig og prise dit Navn evindelig og altid.
3 Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, és kikutathatatlan az ő nagysága.
Herren er stor og saare priselig, og hans Magt er uransagelig.
4 Nemzedék nemzedéknek dicsőíti műveidet és hatalmas tetteidet hirdetik.
En Slægt skal berømme for den anden dine Gerninger, og de skulle forkynde din Vælde.
5 Fenséges dicsőséged díszén és csodatetteid dolgain hadd gondolkodom el.
Jeg vil betænke din Majestæts herlige Ære og dine underfalde Gerninger.
6 S félelmes tetteid erejéről szóljanak, és nágyságodat hadd beszélem el.
Og der skal tales om dine forfærdelige Gerningers Vælde, og jeg vil fortælle om din Magt.
7 Nagy jóságod hírét ömleszszék, és igazságodon ujjongjanak.
De skulle udbrede din store Godheds Ihukommelse og synge med Fryd om din Retfærdighed.
8 Kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló, hosszantűrő és nagy szeretetű.
Herren er naadig og barmhjertig, langmodig og af stor Miskundhed.
9 Jóságos az Örökkévaló mindenekhez, és irgalma rajta van mind az ő művein.
Herren er god imod alle, og hans Barmhjertighed er over alle hans Gerninger.
10 Magasztalnak téged, Örökkévaló, mind a műveid, és jámboraid áldanak téged.
Dig, Herre! skulle alle dine Gerninger prise og dine hellige love dig.
11 Királyságod dicsőségéről szólnak, és hatalmadat elmondják,
De skulle forkynde dit Riges Ære, tale om din Vælde,
12 hogy tudassák az ember fiaival hatalmas tetteit, és királysága díszének dicaőségét.
for at kundgøre for Menneskens Børn hans Vælde og hans Riges herlige Ære.
13 Királyságod minden időknek királysága, és uralmad minden nemzedékben meg nemzedékben.
Dit Rige er et Rige i al Evighed, og dit Herredømme varer fra Slægt til Slægt.
14 Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket, s fölegyenesíti mind a görnyedteket.
Herren opholder alle dem, som falde, og oprejser alle de nedbøjede.
15 Mindenek szemei hozzád reménykednek, s te megadod nekik eledelöket a maga idején.
Alles Øjne vogte paa dig, og du giver dem deres Spise i sin Tid.
16 Megnyitod kezedet és jóllakatsz minden élőt jóakarattal.
Du oplader din Haand og mætter alt det, som lever, med Velbehagelighed.
17 Igazságos az Örökkévaló mind az útjain és kegyes mind az ő művei iránt.
Herren er retfærdig i alle sine Veje og miskundelig i alle sine Gerninger.
18 Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják.
Herren er nær hos alle, som kalde paa ham, hos alle, som kalde paa ham i Sandhed.
19 Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.
Han gør efter deres Velbehagelighed, som ham frygte, og han hører deres Skrig og frelser dem.
20 Megőrzi az Örökkévaló mindazokat, a kik őt szeretik, de mind a gonoszokat megsemmisíti.
Herren bevarer alle dem, som elske ham, men han ødelægger alle de ugudelige.
21 Az Örökkévaló dicséretét mondja el szájam, és áldja minden halandó szentséges nevét mindörökké!
Min Mund skal udtale Herrens Lov, og alt Kød skal love hans hellige Navn evindelig og altid.
