Zsoltárok 144
1 Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
Blagosloven Gospod, grad moj, koji uèi ruke moje boju, prste moje ratu,
2 Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
Dobrotvor moj i ograda moja, utoèište moje i izbavitelj moj, štit moj, onaj, u koga se uzdam, koji mi pokorava narod moj.
3 Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
Gospode! šta je èovjek, te znaš za nj, i sin smrtnoga, te ga paziš?
4 Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
Èovjek je kao ništa; dani su njegovi kao sjen, koji prolazi.
5 Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
Gospode! savij nebesa svoja, i siði; dotakni se gora, i zadimiæe se.
6 hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
Sijevni munjom, i razagnaj ih; pusti strijele svoje, i raspi ih.
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
Pruži ruku svoju s visine, izbavi me i izvadi me iz vode velike, iz ruku tuðinaca,
8 kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
Kojih usta govore ništave stvari, i kojih je desnica desnica lažna.
9 Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
Bože! pjesmu novu pjevaæu ti, u psaltir od deset žica udaraæu tebi,
10 Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
Koji daješ spasenje carevima, i Davida slugu svojega izbavljaš od ljutoga maèa.
11 ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
Izbavi me i otmi me iz ruke tuðinaca, kojih usta govore ništave stvari, i kojih je desnica desnica lažna.
12 A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
Sinovi naši neka budu kao bilje, koje veselo odraste u mladosti; kæeri naše kao stupovi prekrasno izraðeni u dvoru;
13 csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
Žitnice naše pune, obilne svakim žitom; ovce naše nek se množe na tisuæe i na sto tisuæa po stanovima našim.
14 ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
Volovi naši neka budu tovni; neka ne bude napadanja, ni bježanja, ni tužnjave po ulicama našim.
15 boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
Blago narodu, u kojega je sve ovako! Blago narodu, u kojega je Gospod Bog!
