Zsoltárok 144
1 Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
Psalmus David Adversus Goliath. Benedictus Dominus Deus meus, qui docet manus meas ad praelium, et digitos meos ad bellum.
2 Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
Misericordia mea, et refugium meum: susceptor meus, et liberator meus: Protector meus, et in ipso speravi: qui subdit populum meum sub me.
3 Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
Domine quid est homo, quia innotuisti ei? aut filius hominis, quia reputas eum?
4 Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
Homo vanitati similis factus est: dies eius sicut umbra praetereunt.
5 Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
Domine inclina caelos tuos, et descende: tange montes, et fumigabunt.
6 hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
Fulgura coruscationem, et dissipabis eos: emitte sagittas tuas, et conturbabis eos:
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
Emitte manum tuam de alto, eripe me, et libera me de aquis multis: de manu filiorum alienorum.
8 kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
Quorum os locutum est vanitatem: et dextera eorum, dextera iniquitatis.
9 Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
Deus canticum novum cantabo tibi: in psalterio, decachordo psallam tibi.
10 Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
Qui das salutem regibus: qui redemisti David servum tuum de gladio maligno:
11 ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
eripe me. Et erue me de manu filiorum alienorum, quorum os locutum est vanitatem: et dextera eorum, dextera iniquitatis:
12 A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
Quorum filii, sicut novellae plantationes in iuventute sua. Filiae eorum compositae: circumornatae ut similitudo templi.
13 csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
Promptuaria eorum plena, eructantia ex hoc in illud. Oves eorum foetosae, abundantes in egressibus suis:
14 ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
boves eorum crassae. Non est ruina maceriae, neque transitus: neque clamor in plateis eorum.
15 boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
Beatum dixerunt populum, cui haec sunt: beatus populus, cuius Dominus Deus eius.
