Zsoltárok 144
1 Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
Blessed be Yhwh my strength, which teacheth my hands to war, and my fingers to fight:
2 Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
My goodness, and my fortress; my high tower, and my deliverer; my shield, and he in whom I trust; who subdueth my people under me.
3 Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
Yhwh, what is man, that thou takest knowledge of him! or the son of man, that thou makest account of him!
4 Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
Man is like to vanity: his days are as a shadow that passeth away.
5 Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
Bow thy heavens, O Yhwh, and come down: touch the mountains, and they shall smoke.
6 hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
Cast forth lightning, and scatter them: shoot out thine arrows, and destroy them.
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
Send thine hand from above; rid me, and deliver me out of great waters, from the hand of strange children;
8 kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
Whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood.
9 Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
I will sing a new song unto thee, O God: upon a psaltery and an instrument of ten strings will I sing praises unto thee.
10 Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
It is he that giveth salvation unto kings: who delivereth David his servant from the hurtful sword.
11 ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
Rid me, and deliver me from the hand of strange children, whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood:
12 A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
That our sons may be as plants grown up in their youth; that our daughters may be as corner stones, polished after the similitude of a palace:
13 csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
That our garners may be full, affording all manner of store: that our sheep may bring forth thousands and ten thousands in our streets:
14 ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
That our oxen may be strong to labour; that there be no breaking in, nor going out; that there be no complaining in our streets.
15 boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
Happy is that people, that is in such a case: yea, happy is that people, whose God is Yhwh.
