Zsoltárok 144
1 Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
[A Psalm] of David. Blessed be Jehovah my rock, who teacheth my hands to war, my fingers to fight;
2 Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
My mercy and my fortress, my high tower and my deliverer, my shield and he in whom I trust, who subdueth my people under me!
3 Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
Jehovah, what is man, that thou takest knowledge of him, the son of man, that thou takest thought of him?
4 Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
Man is like to vanity; his days are as a shadow that passeth away.
5 Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
Jehovah, bow thy heavens, and come down; touch the mountains, that they smoke;
6 hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
Cast forth lightnings, and scatter them; send forth thine arrows, and discomfit them:
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
Stretch out thy hands from above; rescue me, and deliver me out of great waters, from the hand of aliens,
8 kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
Whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood.
9 Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
O God, I will sing a new song unto thee; with the ten-stringed lute will I sing psalms unto thee:
10 Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
Who givest salvation unto kings; who rescuest David thy servant from the hurtful sword.
11 ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
Rescue me, and deliver me from the hand of aliens, whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood.
12 A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
That our sons may be as plants grown up in their youth; our daughters as corner-columns, sculptured after the fashion of a palace:
13 csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
Our granaries full, affording all manner of store; our sheep bringing forth thousands, ten thousands in our pastures;
14 ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
Our kine laden [with young]; no breaking in and no going forth, and no outcry in our streets.
15 boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
Blessed the people that is in such a case! Blessed the people whose God is Jehovah!
