Zsoltárok 144
1 Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
Blessed be Jehovah, my rock, who teaches my hands to war, and my fingers to fight,
2 Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
my loving kindness, and my fortress, my high tower, and my deliverer, my shield, and he in whom I take refuge, who subdues my people under me.
3 Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
Jehovah, what is man, that thou take knowledge of him? Or the son of man, that thou make account of him?
4 Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
Man is like vanity. His days are as a shadow that passes away.
5 Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
Bow thy heavens, O Jehovah, and come down. Touch the mountains, and they shall smoke.
6 hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
Cast forth lightning, and scatter them. Send out thine arrows, and discomfit them.
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
Stretch forth thy hand from above. Rescue me, and deliver me out of great waters, out of the hand of aliens,
8 kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
whose mouth speaks deceit, and whose right hand is a right hand of falsehood.
9 Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
I will sing a new song to thee, O God. Upon a psaltery of ten strings I will sing praises to thee.
10 Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
Thou are he who gives salvation to kings, who rescues David his servant from the hurtful sword.
11 ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
Rescue me, and deliver me out of the hand of aliens, whose mouth speaks deceit, and whose right hand is a right hand of falsehood.
12 A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
That our sons shall be as plants grown up in their youth, and our daughters as cornerstones hewn according to the fashion of a palace,
13 csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
our garners are full, affording all manner of store, our sheep bring forth thousands and ten thousands in our fields,
14 ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
our oxen are well laden, no breaking in, and no going forth, and no outcry in our streets,
15 boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
blessed are the people who are in such a case. Blessed are the people whose God is Jehovah.
