Zsoltárok 143
1 Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, halljad imámat, figyelj könyőrgésemre; hűségedben hallgass meg, igazságodban!
En Psalm Davids. Herre, hör mina bön, förnim mina bön, för dina sannings skull; bönhör mig, för dina rättfärdighets skull.
2 S ne szállj ítéletre szolgáddal, mert nem bizonyul igaznak előtted semmi élő.
Och gack icke till doms med din tjenare; ty för dig är ingen lefvandes rättfärdig.
3 Mert ellenség üldözte lelkemet, földig zúzta éltemet, lakoztatott engem sötét helyeken, mint őskornak holtjait.
Ty fienden förföljer mina själ, och sönderslår mitt lif till jordena. Han lägger mig i mörkret, såsom de döda i verldene.
4 S elborult bennem szellemem, belsőmben eliszonyodik a szivem.
Och min ande är i mig bedröfvad; mitt hjerta är mig i mitt lif förtärdt.
5 Megemlékeztem a hajdankor napjairól, elmélkedtem minden tettedről, kezed művéről elgondolkodtam.
Jag tänker uppå de förra tider; jag talar om alla dina gerningar, och säger af dina händers verk.
6 Kezeimet terjesztettem hozzád; lelkem, mint a bágyadt föld, eped feléd. Széla.
Jag uträcker mina händer till dig; min själ törster efter dig, såsom en torrjord. (Sela)
7 Gyorsan hallgass meg, Örökkévaló, lelkem elepedt; ne rejtsd el tőlem arczodat, hogy ne legyek hasonlóvá a gödörbe szállókhoz.
Herre, bönhör mig snarliga, min ande förgås; göm icke ditt ansigte bort ifrå mig, att jag dem icke lik varder, som i kulona fara.
8 Hallasd velem reggel szeretetedet, mert benned biztam; tudasd velem az utat, melyen járjak, mert hozzád vittem lelkemet.
Låt mig bittida höra din nåd; ty jag hoppas på dig. Kungör mig den väg, der jag uppå gå skall; ty mig trängtar efter dig.
9 Ments meg ellenségeimtől, Örökkévaló, hozzád menekültem.
Hjelp mig, Herre, ifrå mina fiendar; till dig hafver jag tillflykt.
10 Taníts engem, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy Istenem; jóságos szellemed vezessen engem síkság földjén.
Lär mig göra efter ditt behag; ty du äst min Gud. Din gode Ande före mig på en jemn väg.
11 Neved kedvéért tarts életben, igazságoddal vezesd ki lelkemet a szorultságból.
Herre, vederqvick mig, för ditt Namns skull; för mina själ utu nödene, för dina rättfärdighets skull.
12 És kegyelmedben semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mind a lelkem szorongatóit, mert szolgád vagyok.
Och förgör mina fiendar, för dina godhets skull, och förgör alla de som mina själ bedröfva; ty jag är din tjenare.
