Zsoltárok 142

1 Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

KAHEA aku la au ia Iehova, i ko'u leo, Me ko'u leo hoi i nonoi aku ai au ia Iehova.

2 Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

Ninini aku la au i ko'u kaniuhu imua ona, A hoike aku la no hoi i ko'u pilikia ma kona alo.

3 Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

I ka maule ana o ko'u uhane iloko o'u, Alaila ike pono no oe i ko'u alanui. Ma ke ala a'u i hele aku ai, hana lakou i hei no'u.

4 Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

Nana aku la au ma ka lima akau, a ike hoi, Aohe mea i ike mai ia'u; Ua pau na wahi e pakele ai; Aohe mea i manao mai i ko'u uhane.

5 Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

Kahea aku la au ia oe, e Iehova, I aku la, O oe no ko'u paku, O kuu puu waiwai hoi ma ka aina o ka poe ola.

6 Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

E hoolohe mai oe i ko'u uwe ana, no ka mea, ua hoopilikia loa ia au: E hoopakele mai oe ia'u i ka poe hoomaau mai, No ka mea, na oi aku ko lakou ikaika i ko'u.

7 Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

E hoopuka aku oe i ko'u uhane iwaho o ka hale paahao, I hoomililani aku au i kou inoa; E kaapuni mai ka poe pono ia'u, No ka mea, e hana maikai mai oe ia'u.