Zsoltárok 142

1 Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

A maschil of David, when he was in the cave; a prayer. With my voice I cry out for help to Yahweh; with my voice I plead for Yahweh's favor.

2 Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

I pour out my lament before him; I tell him my troubles.

3 Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

When my spirit is weak within me, you know my path. In the way that I walk they have hidden a trap for me.

4 Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

I look to my right and and see that there is no one who cares about me. There is no escape for me; no one cares about my life.

5 Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

I called out to you, Yahweh; I said, “You are my refuge, my portion in the land of the living.

6 Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

Listen to my call, for I have been brought very low; rescue me from my persecutors, for they are stronger than I.

7 Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

Bring my soul out of prison so that I may give thanks to your name. The righteous will gather around me because you have been good to me.”