Zsoltárok 142

1 Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

大卫在洞里作的训诲诗，乃是祈祷。 我发声哀告耶和华， 发声恳求耶和华。

2 Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

我在他面前吐露我的苦情， 陈说我的患难。

3 Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

我的灵在我里面发昏的时候， 你知道我的道路。 在我行的路上， 敌人为我暗设网罗。

4 Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

求你向我右边观看， 因为没有人认识我； 我无处避难， 也没有人眷顾我。

5 Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

耶和华啊，我曾向你哀求。 我说：你是我的避难所； 在活人之地，你是我的福分。

6 Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

求你侧耳听我的呼求， 因我落到极卑之地； 求你救我脱离逼迫我的人， 因为他们比我强盛。

7 Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

求你领我出离被囚之地， 我好称赞你的名。 义人必环绕我， 因为你是用厚恩待我。