< Zsoltárok 142 >

1 Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.
David kah Hlohlai, lungko khuila a om vaengkah Thangthuinah BOEIPA taengla ka ol neh ka pang tih BOEIPA taengah ka ol neh n'rhen lah ka ti.
2 Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.
A mikhmuh ah ka kohuetnah ka kingling tih ka citcai khaw a mikhmuh ah ka phoe.
3 Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.
Ka khuikah ka mueihla rhae tih ka pongpa nah caehlong ah kai ham pael tung cakhaw ka hawn he na ming.
4 Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.
Bantang la paelki lamtah Kai ham ka hmat hlang om pawh tila hmu van lah. Kai ham tah thuhaelnah khaw bing coeng tih ka hinglu aka toem khaw om pawh.
5 Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
BOEIPA taengah ah ka pang tih, “Namah he mulhing khohmuen ah ka hlipyingnah neh ka khoyo coeng,” ni ka ti.
6 Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
Mat ka tlayae coeng dongah ka tamlung taengla hnatung lah. Kai lakah aka tlung tih kai aka hloem rhoek taeng lamloh kai n'huul lah.
7 Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.
Kai hinglu he rhomhmop lamloh coe sak lamtah na ming te uem saeh. Kai he nan thuung ham coeng dongah aka dueng rhoek tah kamah taengah a bulbo uh ni.

< Zsoltárok 142 >