< Zsoltárok 141 >
1 Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!
2 Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!
3 Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.
4 Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.
5 Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen
6 Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.
7 Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához. (Sheol )
8 Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!
9 Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;
10 essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!
