Zsoltárok 141

1 Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!

Ein Psalm Davids. HERR, ich rufe zu dir; eile zu mir; vernimm meine Stimme, wenn ich dich anrufe.

2 Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!

Mein Gebet müsse vor dir Taugen wie ein Räuchopfer, mein Händeaufheben wie ein Abendopfer.

3 Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.

HERR, behüte meinen Mund und bewahre meine Lippen.

4 Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.

Neige mein Herz nicht auf etwas Böses, ein gottloses Wesen zu führen mit den Übeltätern, daß ich nicht esse von dem, was ihnen geliebt.

5 Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen

Der Gerechte schlage mich freundlich und strafe mich; das wird mir so wohl tun wie Balsam auf meinem Haupt; denn ich bete stets, daß sie mir nicht Schaden tun.

6 Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.

Ihre Führer müssen gestürzt werden über einen Fels; so wird man dann meine Rede hören, daß sie lieblich sei.

7 Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához. (Sheol h7585)

Unsere Gebeine sind zerstreut bis zur Hölle, wie wenn einer das Land pflügt und zerwühlt. (Sheol h7585)

8 Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!

Denn auf dich, HERR Herr, sehen meine Augen; ich traue auf dich, verstoße meine Seele nicht.

9 Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;

Bewahre mich vor dem Stricke, den sie mir gelegt haben, und von der Falle der Übeltäter.

10 essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!

Die Gottlosen müssen in ihr eigen Netz fallen miteinander, ich aber immer vorübergehen.