Zsoltárok 141
1 Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!
A Melody of David. O Yahweh, I have cried unto thee, Make thou haste to me, Give ear unto my voice, when I cry to thee.
2 Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!
Let my prayer be set in order like incense before thee, —the lifting up of my hands, as the evening gift.
3 Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.
Set thou, O Yahweh, a watch at my mouth, Keep thou guard over the door of my lips.
4 Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.
Let not my heart incline to a matter of wrong, that I should busy myself with practices in lawlessness, with men working iniquity, and let me not eat of their dainties.
5 Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen
Let a righteous man smite me—a lovingkindness, that he should correct me, an oil for the head [which] let not my head refuse! For, yet, even my prayer, shall be in their calamities.
6 Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.
Their judges, have been hurled down by a crag, Now have men heard my sayings, for they have become sweet.
7 Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához. (Sheol h7585)
As when one plougheth and furroweth the earth, Scattered about, are our bones at the mouth of hades! (Sheol h7585)
8 Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!
Surely, unto thee, O Yahweh, My Lord, are mine eyes, In thee, have I sought refuge, Do not pour out my life.
9 Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;
Keep me out of the clutches of the trap they have set for me, and the snares of the workers of iniquity.
10 essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!
They who are lawless, shall fall into the nooses thereof, while, I, at the same time, pass on.
