Zsoltárok 141
1 Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!
Adonai, I have called on you. Come to me quickly! Listen to my voice when I call to you.
2 Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!
Let my prayer be set before you like incense; the lifting up of my hands like the evening sacrifice.
3 Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.
Set a watch, Adonai, before my mouth. Keep the door of my lips.
4 Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.
Don’t incline my heart to any evil thing, to practice deeds of wickedness with men who work iniquity. Don’t let me eat of their delicacies.
5 Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen
Let the upright strike me, it is kindness; let him reprove me, it is like oil on the head; don’t let my head refuse it; Yet my prayer is always against evil deeds.
6 Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.
Their judges are thrown down by the sides of the rock. They will sh'ma ·hear obey· my words, for they are well spoken.
7 Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához. (Sheol h7585)
“As when one plows and breaks up the earth, our bones are scattered at the mouth of Sheol ·Place of the dead·.” (Sheol h7585)
8 Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!
For my eyes are on you, Adonai, the Lord. In you, I take refuge. Don’t leave my soul destitute.
9 Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;
Keep me from the snare which they have laid for me, from the traps of the workers of iniquity.
10 essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!
Let the wicked fall together into their own nets, while I pass by.
