Zsoltárok 141

1 Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!

LORD, I cry unto thee: make haste unto me; give ear unto my voice, when I cry unto thee.

2 Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!

Let my prayer be set forth before thee as incense; and the lifting up of my hands as the evening sacrifice.

3 Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.

Set a watch, O Lord, before my mouth; keep the door of my lips.

4 Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.

Incline not my heart to any evil thing, to practise wicked works with men that work iniquity: and let me not eat of their dainties.

5 Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen

Let the righteous smite me; it shall be a kindness: and let him reprove me; it shall be an excellent oil, which shall not break my head: for yet my prayer also shall be in their calamities.

6 Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.

When their judges are overthrown in stony places, they shall hear my words; for they are sweet.

7 Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához. (Sheol h7585)

Our bones are scattered at the grave’s mouth, as when one cutteth and cleaveth wood upon the earth. (Sheol h7585)

8 Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!

But mine eyes are unto thee, O God the Lord: in thee is my trust; leave not my soul destitute.

9 Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;

Keep me from the snares which they have laid for me, and the gins of the workers of iniquity.

10 essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!

Let the wicked fall into their own nets, whilst that I withal escape.