Zsoltárok 141

1 Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!

A Psalm of David. LORD, I have called Thee; make haste unto me; give ear unto my voice, when I call unto Thee.

2 Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!

Let my prayer be set forth as incense before Thee, the lifting up of my hands as the evening sacrifice.

3 Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.

Set a guard, O LORD, to my mouth; keep watch at the door of my lips.

4 Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.

Incline not my heart to any evil thing, to be occupied in deeds of wickedness with men that work iniquity; and let me not eat of their dainties.

5 Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen

Let the righteous smite me in kindness, and correct me; oil so choice let not my head refuse; for still is my prayer because of their wickedness.

6 Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.

Their judges are thrown down by the sides of the rock; and they shall hear my words, that they are sweet.

7 Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához. (Sheol h7585)

As when one cleaveth and breaketh up the earth, our bones are scattered at the grave's mouth. (Sheol h7585)

8 Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!

For mine eyes are unto Thee, O GOD the Lord; in Thee have I taken refuge, O pour not out my soul.

9 Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;

Keep me from the snare which they have laid for me, and from the gins of the workers of iniquity.

10 essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!

Let the wicked fall into their own nets, whilst I withal escape.