Zsoltárok 140
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita. ʻE Sihova, fakamoʻui au mei he tangata angakovi: fakamoʻui au mei he tangata fakamālohi;
2 Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
ʻAia ʻoku mahalo kovi ʻi honau loto; ʻoku nau fakataha maʻuaipē ke tau.
3 Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
Kuo nau fakamāsila honau ʻelelo ʻo hangē ko e ngata; ʻoku ʻai ʻae kona ʻoe ngata ʻi honau lalo loungutu. (Sila)
4 Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
Fakahaofi au, ʻE Sihova, mei he nima ʻoe angahala; fakamoʻui au mei he tangata fakamālohi, ʻaia kuo ne fakakaukau ke tulaki hifo hoku vaʻe.
5 Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
Kuo tau fufū ʻe he laukau ʻae tauhele kiate au, mo e ngaahi afo; kuo nau ʻaʻau ʻae kupenga ʻi he veʻe hala; kuo nau teuteu ʻae ngaahi hele kiate au. (Sila)
6 Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
Naʻaku pehē kia Sihova, “Ko koe ko hoku ʻOtua:” ʻE Sihova, ke ke ongoʻi ʻae leʻo ʻo ʻeku ngaahi lotu tāumaʻu.
7 Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
ʻE Sihova ko e ʻEiki, ko e mālohi ʻo ʻeku fakamoʻui, kuo ke maluʻi hoku ʻulu ʻi he ʻaho ʻoe tau.
8 Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
ʻE Sihova, ʻoua naʻa ke fai ki he ngaahi holi ʻae angahala: ʻoua naʻa ke tokoni ʻene fakakaukau kovi, telia naʻa nau hiki hake ʻakinautolu. (Sila)
9 Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
Ka ko e ʻulu ʻokinautolu ʻoku nau kāpui au, tuku ke ʻufiʻufi ʻaki ʻakinautolu ʻae kovi ʻo honau loungutu.
10 Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
Ke tō kiate kinautolu ʻae malalaʻi afi ʻoku vela: tuku ke lī ʻakinautolu ki he afi; ki he ngaahi luo tau mamaʻo, koeʻuhi ke ʻoua naʻa nau toetuʻu hake.
11 A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
ʻOua naʻa tuku ha tangata lea kovi ke tuʻumaʻu ʻi māmani: ʻe tuli ʻe he kovi ʻae tangata fakamālohi ke tulaki ia.
12 Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
ʻOku ou ʻilo ʻe fakamaau ʻe Sihova ʻae meʻa ʻae mamahi, mo e ʻinasi totonu ʻoe masiva.
13 Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.
Ko e moʻoni ʻe ʻatu ʻae fakafetaʻi ʻe he māʻoniʻoni ki ho huafa: ʻe nofo ʻae angatonu ʻi ho ʻao.
