Zsoltárok 140
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
In finem, Psalmus David. Eripe me Domine ab homine malo: a viro iniquo eripe me.
2 Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
Qui cogitaverunt iniquitates in corde: tota die constituebant prælia.
3 Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
Acuerunt linguas suas sicut serpentis: venenum aspidum sub labiis eorum.
4 Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
Custodi me Domine de manu peccatoris: et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos:
5 Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
absconderunt superbi laqueum mihi: Et funes extenderunt in laqueum: iuxta iter scandalum posuerunt mihi.
6 Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
Dixi Domino: Deus meus es tu: exaudi Domine vocem deprecationis meæ.
7 Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
Domine, Domine virtus salutis meæ: obumbrasti super caput meum in die belli:
8 Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
Ne tradas me Domine a desiderio meo peccatori: cogitaverunt contra me, ne derelinquas me, ne forte exaltentur.
9 Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
Caput circuitus eorum: labor labiorum ipsorum operiet eos.
10 Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
Cadent super eos carbones, in ignem deiicies eos: in miseriis non subsistent.
11 A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
Vir linguosus non dirigetur in terra: virum iniustum mala capient in interitu.
12 Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
Cognovi quia faciet Dominus iudicium inopis: et vindictam pauperum.
13 Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.
Verumtamen iusti confitebuntur nomini tuo: et habitabunt recti cum vultu tuo.
