< Zsoltárok 140 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
Au chef des chantres. Psaume de David. Éternel, délivre-moi des hommes méchants! Préserve-moi des hommes violents,
2 Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
Qui méditent de mauvais desseins dans leur cœur, Et sont toujours prêts à faire la guerre!
3 Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
Ils aiguisent leur langue comme un serpent, Ils ont sous leurs lèvres un venin d’aspic. (Pause)
4 Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
Éternel, garantis-moi des mains du méchant! Préserve-moi des hommes violents, Qui méditent de me faire tomber!
5 Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
Des orgueilleux me tendent un piège et des filets, Ils placent des rets le long du chemin, Ils me dressent des embûches. (Pause)
6 Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
Je dis à l’Éternel: Tu es mon Dieu! Éternel, prête l’oreille à la voix de mes supplications!
7 Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
Éternel, Seigneur, force de mon salut! Tu couvres ma tête au jour du combat.
8 Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
Éternel, n’accomplis pas les désirs du méchant, Ne laisse pas réussir ses projets, de peur qu’il ne s’en glorifie! (Pause)
9 Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
Que sur la tête de ceux qui m’environnent Retombe l’iniquité de leurs lèvres!
10 Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
Que des charbons ardents soient jetés sur eux! Qu’il les précipite dans le feu, Dans des abîmes, d’où ils ne se relèvent plus!
11 A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
L’homme dont la langue est fausse ne s’affermit pas sur la terre; Et l’homme violent, le malheur l’entraîne à sa perte.
12 Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
Je sais que l’Éternel fait droit au misérable, Justice aux indigents.
13 Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.
Oui, les justes célébreront ton nom, Les hommes droits habiteront devant ta face.

< Zsoltárok 140 >