< Zsoltárok 140 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
Hina Gode! Wadela: i hamosu dunu amola nimi bagade gegesu dunu da nama hasalasisa: besa: le, Dia na gaga: ma.
2 Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
Ilia da eso huluane wadela: le hamomusa: ilegelala. Ilia da eso huluane sia: ga gegesa amola sia: waisa.
3 Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
Ilia gona: su da medosu sania defele gala. Ilia sia: da saya: be ea medosu defo hano defele gala.
4 Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
Hina Gode! Wadela: i hamosu dunu ilia gasaga na banenesisa: besa: le, na gaga: ma. Nimi gegesu dunu da na dafama: ne ilegesa. Dia na gaga: ma!
5 Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
Hidale gasa fibi dunu da na sa: ima: ne sanenesisi. Ilia da na gagulaligima: ne, logoba: le sanenesisu.
6 Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
Na da Hina Godema amane sia: sa, “Di da na Gode! Hina Gode! Na fidima: ne digini wele sia: be nabima!
7 Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
Na ouligisudafa Hina Gode! Na gasa bagade Gaga: su Dunu! Dia da gegesu ganodini na gaga: i.
8 Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
Hina Gode! Wadela: i hamosu dunu ilia hanai liligi ilima mae ima. Ilia wadela: i hamoma: ne ilegesu amo hedofama.
9 Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
Na ha lai dunu da na hasalasisa: besa: le, ilia logo hedofama. Ilia nama se ima: ne sia: su da sinidigili, ilima se ima: ne, Dia hamoma.
10 Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
Gia: i bagade lalu oso da ili da: iya sa: imu da defea. Ilia da uli dogoi ganodini dafane, bu hame heda: mu da defea.
11 A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
Dunu amo da eno dunuma ogogole diwaneya udidisia, ilia hamobe da didili hame hamomu da defea. Dodona: gi gegesu dunu da wadela: su liligi amoga gugunufinisi dagoi ba: mu da defea.
12 Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
Hina Gode! Na dawa: , Di da hame gagui dunu amola hahanibi dunu ilia hou gaga: sa.
13 Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.
Moloidafa dunu ilia da Dima nodone sia: ne, Dia midadi esalumu.

< Zsoltárok 140 >