Zsoltárok 14

1 A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

愚なるものは心のうちに神なしといへり かれらは腐れたり かれらは憎むべき事をなせり 善をおこなふ者なし

2 Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

ヱホバ天より人の子をのぞみみて悟るもの神をたづぬる者ありやと見たまひしに

3 Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

みな逆きいでてことごとく腐れたり 善をなすものなし一人だになし

4 Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

不義をおこなふ者はみな智覺なきか かれらは物くふごとくわが民をくらひ またヱホバをよぶことをせざるなり

5 Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

視よかかる時かれらは大におそれたり 神はただしきものの類のなかに在せばなり

6 A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

なんぢらは苦しめるものの謀略をあなどり辱かしむ されどヱホバはその避所なり

7 Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

ねがはくはシオンよりイスラエルの救のいでんことを ヱホバその民のとらはれたるを返したまふときヤコブはよろこびイスラエルは樂まん