< Zsoltárok 14 >
1 A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.
To the Overseer. — By David. A fool hath said in his heart, 'God is not;' They have done corruptly, They have done abominable actions, There is not a doer of good.
2 Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.
Jehovah from the heavens Hath looked on the sons of men, To see if there is a wise one — seeking God.
3 Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.
The whole have turned aside, Together they have been filthy: There is not a doer of good, not even one.
4 Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!
Have all working iniquity not known? Those consuming my people have eaten bread, Jehovah they have not called.
5 Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.
There they have feared a fear, For God [is] in the generation of the righteous.
6 A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!
The counsel of the poor ye cause to stink, Because Jehovah [is] his refuge.
7 Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.
'Who doth give from Zion the salvation of Israel? When Jehovah doth turn back [To] a captivity of His people, Jacob doth rejoice — Israel is glad!