Zsoltárok 14

1 A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

For the leader. Of David. Fools say in their heart, “There is no God.” Vile, hateful their life is; not one does good.

2 Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

From heaven the Lord looks out on humans, to see if any are wise, and care for God.

3 Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

But all have turned bad, the taint is on all; not one does good, no, not one.

4 Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

Have they learned their lesson, those workers of evil? Who ate up my people, eating, devouring, never calling to the Lord.

5 Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

Sore afraid will they be; for God is among those who are righteous,

6 A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

you may mock the plans of the poor, but the Lord is their refuge.

7 Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

If only help from Zion would come for Israel! When the Lord brings his people a change of fortune, how glad will be Jacob, and Israel how joyful!