Zsoltárok 14

1 A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

TO THE OVERSEER. BY DAVID. A fool has said in his heart, “There is no God”; They have done corruptly, They have done abominable actions, There is not a doer of good.

2 Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

YHWH has looked from the heavens on the sons of men, To see if there is a wise one—seeking God.

3 Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

The whole have turned aside, Together they have been filthy: There is not a doer of good, not even one.

4 Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

Have all working iniquity not known? Those consuming my people have eaten bread, They have not called YHWH.

5 Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

They have feared a fear there, For God [is] in the generation of the righteous.

6 A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

You cause the counsel of the poor to stink, Because YHWH [is] his refuge.

7 Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

“Who gives the salvation of Israel from Zion?” When YHWH turns back [To] a captivity of His people, Jacob rejoices—Israel is glad!