Zsoltárok 14

1 A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

The fool hath said in his heart, There is no God. They are corrupt, they have done abominable works, there is none that doeth good.

2 Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

Yhwh looked down from heaven upon the children of men, to see if there were any that did understand, and seek God.

3 Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

They are all gone aside, they are all together become filthy: there is none that doeth good, no, not one.

4 Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

Have all the workers of iniquity no knowledge? who eat up my people as they eat bread, and call not upon Yhwh.

5 Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

There were they in great fear: for God is in the generation of the righteous.

6 A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

Ye have shamed the counsel of the poor, because Yhwh is his refuge.

7 Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

Oh that the salvation of Israel were come out of Zion! when Yhwh bringeth back the captivity of his people, Jacob shall rejoice, and Israel shall be glad.