< Zsoltárok 14 >

1 A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.
To him that excelleth. A Psalme of Dauid. The foole hath said in his heart, There is no God: they haue corrupted, and done an abominable worke: there is none that doeth good.
2 Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.
The Lord looked downe from heauen vpon the children of men, to see if there were any that would vnderstand, and seeke God.
3 Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.
All are gone out of the way: they are all corrupt: there is none that doeth good, no not one.
4 Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!
Doe not all the workers of iniquitie know that they eate vp my people, as they eate bread? they call not vpon the Lord.
5 Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.
There they shall be taken with feare, because God is in the generation of the iust.
6 A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!
You haue made a mocke at the counsell of the poore, because the Lord is his trust.
7 Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.
Oh giue saluation vnto Israel out of Zion: when the Lord turneth the captiuitie of his people, then Iaakob shall reioyce, and Israel shall be glad.

< Zsoltárok 14 >