< Zsoltárok 139 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Керівнику хору. Псалом Давидів. Господи, Ти дослідив мене й знаєш.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Сідаю я чи встаю – Ти знаєш; Ти розумієш думки мої здалека.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Ти спостерігаєш за мандрівкою моєю й відпочинком, і всі шляхи мої Тобі досконало відомі.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Ще немає слова на язиці у мене, а Ти, Господи, уже знаєш його досконало.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Ти оточив мене ззаду й спереду і поклав долоню Свою на мене.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Дивне для мене знання [Твоє], піднесене, не можу його осягнути.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Куди піти я можу від Духа Твого? Куди втечу від обличчя Твого?
8 Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
Якщо зійду на небеса – Ти там; чи в царстві смерті влаштую собі ложе – і там Ти! (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Чи піднесусь на крилах досвітньої зорі, чи поселюся на краю моря –
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
навіть там рука Твоя поведе мене, триматиме мене правиця Твоя.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
А якщо скажу: «Напевно, темрява сховає мене і ніччю стане світло навколо мене»,
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
то навіть темрява не буде темною для Тебе, і ніч буде сяяти, немов день: темрява як світло [для Тебе].
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
Адже Ти створив нутрощі мої, зіткав мене в утробі моєї матері.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Буду славити Тебе за те, що дивовижно й чудово створений я. Дивні діяння Твої, і душа моя добре це знає!
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Не були приховані від Тебе мої кості, коли я був створений у таємниці, витканий у глибинах землі.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Твої очі бачили мій зародок, і в книзі Твоїй були записані всі дні, призначені для мене, коли жодного з них ще не було.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Які ж дорогі для мене думки Твої, Боже! Яка ж величезна кількість їх!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Почну лічити їх – вони численніші, ніж пісок. Коли прокидаюся, я все ще з Тобою.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
О Боже, якби Ти знищив нечестивого! Віддаліться від мене, кровожерні!
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Вони говорять про Тебе з лукавством, супротивники Твої підносяться марно.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Як же не зненавидіти мені тих, хто ненавидить Тебе, Господи? Як не обридитися мені тими, хто повстає проти Тебе?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Ненавиджу їх повною ненавистю, вони стали мені ворогами.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Досліди мене, Боже, і пізнай моє серце; випробуй мене і пізнай тривожні думки мої.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
І подивися, чи не на хибній я дорозі, і поведи мене шляхом вічності.

< Zsoltárok 139 >