Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Kumutungamiri wokuimba. Pisarema raDhavhidhi. Haiwa Jehovha, makandinzvera uye munondiziva.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Munoziva nguva yandinogara neyandinosimuka; munonzwisisa pfungwa dzangu muri kure.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Munonzvera kubuda kwangu nokuvata kwangu pasi; munoziva nzira dzangu dzose.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Shoko risati rava parurimi rwangu, tarirai, imi Jehovha, munoriziva rose.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Munondikomberedza shure nemberi; makaisa ruoko rwenyu pamusoro pangu.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Kuziva kwakadai kunondishamisa, kwakanyanya kukwirira zvokuti handingasvikiri.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Ndingaendepiko kuti ndibve paMweya wenyu? Ndingatizirepiko kuti ndibve pamberi penyu?
Kana ndikakwira kumatenga, imi muriko; kana ndikawarira mubhedha wangu kwakadzika, imi muriko. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Kana ndikasimuka namapapiro amambakwedza, kana ndikandogara kumagumo egungwa,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
kunyange ipapo ruoko rwenyu runondisesedza, ruoko rwenyu rworudyi runondimbundikira.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
Kana ndikati, “Zvirokwazvo rima richandivanza, uye chiedza chinondikomberedza chichava usiku kwandiri,”
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
kunyange rima haringavi rima kwamuri; usiku huchapenya samasikati, nokuti rima rakaita sechiedza kwamuri.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
Nokuti imi makasika zvomukatikati mangu; makandiruka ndiri mudumbu ramai vangu.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Ndinokurumbidzai nokuti ndakaitwa nomutoo unotyisa uye unoshamisa; mabasa enyu anoshamisa, ndinonyatsozviziva kwazvo.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Mapfupa angu akanga asina kuvanzika kwamuri, pandakanga ndaiswa munzvimbo yakavanda. Pandakarukwa ndiri pakadzika penyika,
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
meso enyu akaona muviri usati waumbwa. Mazuva ose andakarongerwa akanga akanyorwa mubhuku renyu, rimwe rawo risati ravapo.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Mirangariro yenyu inokosha sei kwandiri, imi Mwari! Yakakura sei pakuverengwa kwayo!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Dai ndaiverenga, ingadai yaikunda tsanga dzejecha pakuwanda. Pandinopepuka, ndinenge ndinemi.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Dai mukangouraya vakaipa, imi Mwari! Endai kure neni, imi vanhu vokuteura ropa!
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Ivo vanotaura nemi nomurangariro wakaipa; vadzivisi venyu vanoshandisa zita renyu zvakaipa.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Ko, ini handivengi vanokuvengai here, imi Jehovha, nokusema vaya vanokumukirai?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Handina chimwe chinhu asi kuvavenga ivo; ndinovati vavengi vangu.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Ndinzverei, imi Mwari, mugoziva mwoyo wangu; ndiedzei mugoziva kushuva kwendangariro dzangu.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
Muone kana musina nzira yakaipa mandiri, mugondifambisa munzira isingaperi.
