Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Dura buʼaa faarfattootaatiif. Faarfannaa Daawit. Yaa Waaqayyo, ati na qorteerta; na beekteertas.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Ati yeroo ani gad taaʼuu fi yeroo ani ol kaʼu ni beekta; yaada koos fagootti hubatta.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Deemuu koo fi ciisuu koo addaan baaftee beekta; karaa koo hundas beekta.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Yaa Waaqayyo, akka dubbiin tokko iyyuu arraba koo hin jirre, ati guutumaan guutuutti ni beekta.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Ati duraa fi duubaan na marsiteerta; harka kees narra keesseerta.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Beekumsi akkanaa anaaf akka malee dinqii dha; hubachuufis akka malee narraa fagoo dha.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Hafuura kee biraa ani eessa dhaquun dandaʼa? Fuula kee duraas ani eessatti baqachuun dandaʼa?
Yoo ani samiiwwanitti ol baʼe, ati achi jirta; yoo ani siree koo siiʼool keessa dhaabbadhes, achis ni jirta. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Yoo ani qoochoo ganamaatiin barrisee qarqara galaanaa fagoo irra qubadhe,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
achittis harki kee karaa na argisiisa; harki kee mirgaas jabeessee na qaba.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
Yoo ani, “Dhugumaan dukkanni na dhoksa; ifnis naannoo kootti halkan taʼa” jedhe,
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
dukkanni iyyuu siif dukkana hin taʼu; halkanis akkuma guyyaa ifa; dukkanni siif akkuma ifaatii.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
Ati namummaa koo isa keessaa uumteertaatii; gadameessa haadha koo keessattis na tolchite.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Ani sababii haala sodaachisaa fi dinqisiisaadhaan uumameef sin galateeffadha; hojiin kee dinqisiisaa dha; kanas ani akka gaariittan beeka.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Yeroo ani iddoo dhoksaatti uumame, lafeen koo si duraa hin dhokanne. Yeroo ani dhidhima lafaa keessatti tolfame,
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
iji kee dhagna koo kan hin tolfamin arge. Guyyoonni duraan dursanii naaf murteeffaman hundi utuu hin jiraatin, kitaaba kee keessatti barreeffamaniiru.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Yaa Waaqi, yaada kee hubachuun akkam ulfaata! Baayʼinni isaas akkam guddaa dha!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Utuu ani isaan lakkaaʼee jiraadhee, silaa lakkoobsi isaanii cirracha irra baayʼata. Ani yeroon dammaqutti, amma iyyuu suma wajjinan jira.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Maaloo yaa Waaqi, ati utuu hamoota fixxee! Warri dhiiga namaa dhangalaaftan, narraa fagaadhaa!
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Isaan yaada hamaadhaan waaʼee kee dubbatu; diinonni kee akkasumaan maqaa kee dhaʼu.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Yaa Waaqayyo, ani warra si jibban hin jibbuu? Warra sitti kaʼanis hin xireeffadhuu?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Ani hamma dhumaatti isaan jibbeera; akka diina koottis isaan nan heda.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Yaa Waaqi, na sakattaʼi; garaa koos beeki; qoriitii na ilaali; yaada koos beeki.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
Yoo karaan hamminaa na keessa jiraate mee ilaali; karaa bara baraa irras na adeemsisi.
