Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Nkosi, ungihlolile, uyangazi.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Wena uyakwazi ukuhlala kwami lokusukuma kwami; uyaqedisisa imicabango yami ukhatshana.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Uyahlungula ukuhamba kwami lokulala kwami, uzejwayele indlela zami zonke.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Ngoba kalikho ilizwi elimini lwami, khangela Nkosi, usulazi lonke.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Ungizingelezile emuva langaphambili, ubeke isandla sakho phezu kwami.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Lolulwazi lumangalisa kakhulu kimi; luphakeme, kangilakho ukufinyelela kulo.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Ngizakuya ngaphi ngisuke kuMoya wakho? Kumbe ngizabalekela ngaphi ngisuke ebusweni bakho?
Uba ngisenyukela emazulwini, lapho ukhona; uba ngisendlala icansi lami esihogweni, khangela, ukhona. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Uba ngithatha amaphiko okusa, ngihlale emikhawulweni yolwandle,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
lalapho isandla sakho sizangikhokhela, lesokunene sakho singibambe.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
Uba ngisithi: Isibili umnyama uzangifihla, ngitsho ubusuku buzakuba yikukhanya kimi inhlangothi zonke.
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Ngitsho umnyama kawufihli kuwe, kodwa ubusuku bukhanya njengemini; njengomnyama kunjalo ukukhanya kuwe.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
Ngoba wena ungumnini wezinso zami, wangeluka esiswini sikamama.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Ngizakudumisa, ngenxa yokuthi ngenziwe ngokwesabekayo, ngokumangalisayo. Imisebenzi yakho iyamangalisa; lomphefumulo wami uyakwazi kuhle kakhulu.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Amathambo ami ayengafihlekanga kuwe, lapho ngangisenziwa ekusithekeni, ngenziwa ngobuciko ezindaweni ezizikileyo zomhlaba.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Amehlo akho abona ibumba lami; legwalweni lwakho zonke lezi zabhalwa, izinsuku okwabunjwa ngazo, kungakabikho lakunye kwakho.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Iligugu kangakanani-ke kimi imicabango yakho, O Nkulunkulu; bukhulu kangakanani ubunengi bayo!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Uba ngingayibala, minengi kuletshebetshebe. Lapho ngivuka, ngilokhu ngilawe.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Isibili uzambulala omubi, Nkulunkulu! Ngakho lina bantu abomele igazi sukani kimi;
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
abakhuluma ngenkohliso ngawe, ziphatha ngeze ibizo lakho, izitha zakho.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Kangibazondi yini, Nkosi, abakuzondayo, nginengwe ngabakuvukelayo?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Ngiyabazonda ngenzondo epheleleyo; sebeyizitha kimi.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Ngihlola, Nkulunkulu, uyazi inhliziyo yami; ngilinga, uyazi imicabango yami,
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
ubone ukuthi ikhona indlela embi kimi yini, ungikhokhele endleleni ephakade.
