Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
[Psalm lal David] LEUM GOD, kom liyeyu ac eteyu.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Kom etu ma nukewa nga oru; Kom ne muta loes likiyu, kom etu nunak luk nukewa.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Kom liyeyu lah nga orekma, ku nga mongla; Kom etu mukuikui luk nukewa.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Meet liki na nga kaskas, Kom etu tari lah mea nga ac fahk.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Kom apinyula ke siska nukewa, Kom karinginyu ke ku lom.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Etu lom keik uh arulana yohk, Yohk liki ma nga ku in kalem kac.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Nga ac som nu ya in kaingla liki kom? Nga ac kaing nu ya liki ye motom?
Nga fin som nu inkusrao, kom oasr we; Nga fin ona infulan misa, kom oasr pac we. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Nga finne sokla loesla liki kutulap, Ku muta yen loeslana nu roto,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Kom ac oasr pac we in pwenyu, Kom ac oasr pa ingo in kasreyu.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
Nga ku in siyuk lohsr uh in wikinyula Ku kalem su rauniyula in ekla nu ke fong,
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Tusruktu, lohsr uh el tia lohsr nu sum, Ac fong uh arulana kalem nu sum, oana len. Lohsr ac kalem oana sie nu sum.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
Kom lumahla ip nukewa ke monuk; Kom oakiyuwi insien nina kiuk.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Nga kaksakin kom mweyen fal mwet uh in sangeng sum. Ma nukewa kom oru, usrnguk ac wolana, Nga etu ouinge ke insiuk nufon.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Ke mutawauk in lumweyuk sri keik uh, Ac oakiyuki wo insien nina kiuk, Ke nga kapkapak ingo in lukma, Kom nuna etu lah nga oasr we.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Kom tuh liyeyu meet liki nga isusla. Pisen len ma oakiyuki nu sik tuh nga in moul Simla tari in book nutum Meet liki na kais sie ma inge mutawauk.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
O God, arulana pus nunak lom, Ac arulana upa nu sik in kalem kac.
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Nga fin oek, pisalos ac pus liki puk uh. Ke nga ngutalik, nga srakna muta yurum.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
O God, nga kena tuh kom in uniya mwet koluk! Nga arulana kena tuh mwet sulallal in fahsr likiyu.
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Elos fahk ma koluk keim; Elos fahk kas na koluk lain Inem.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
O LEUM GOD, nga arulana srungalos su srungakom! Nga kwaselos su tuyak lain Kom.
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Nga srungalos na pwaye; Nga oakalos mwet lokoalok luk.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Liyeyu, O God, ac etu insiuk; Srikeyu, ac konauk nunak luk.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
Suk lah oasr kutena ma sufal in nga Ac kolyu ke inkanek kawil nu tok.
