Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
伶長にうたはしめたるダビデの歌 ヱホバよなんぢは我をさぐり我をしりたまへり
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
なんぢはわが坐るをも立をもしり 又とほくよりわが念をわきまへたまふ
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
なんぢはわが歩むをもわが臥をもさぐりいだし わがもろもろの途をことごとく知たまへり
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
そはわが舌に一言ありとも観よヱホバよなんぢことごとく知たまふ
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
なんぢは前より後よりわれをかこみ わが上にその手をおき給へり
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
かかる知識はいとくすしくして我にすぐ また高くして及ぶことあたはず
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
我いづこにゆきてなんぢの聖霊をはなれんや われいづこに往てなんぢの前をのがれんや
われ天にのぼるとも汝かしこにいまし われわが榻を陰府にまうくるとも 観よなんぢ彼處にいます (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
我あけぼのの翼をかりて海のはてにすむとも
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
かしこにて尚なんぢの手われをみちびき汝のみぎの手われをたもちたまはん
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
暗はかならす我をおほひ 我をかこめる光は夜とならんと我いふとも
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
汝のみまへには暗ものをかくすことなく 夜もひるのごとくに輝けり なんぢにはくらきも光もことなることなし
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
汝はわがはらわたをつくり 又わがははの胎にわれを組成たまひたり
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
われなんぢに感謝す われは畏るべく奇しくつくられたり なんぢの事跡はことごとくくすし わが霊魂はいとつばらに之をしれり
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
われ隠れたるところにてつくられ地の底所にて妙につづりあはされしとき わが骨なんぢにかくるることなかりき
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
わが體いまだ全からざるに なんぢの目ははやくより之をみ 日々かたちづくられしわが百體の一だにあらざりし時に ことごとくなんぢの冊にしるされたり
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
神よなんぢりもろもろの思念はわれに寶きこといかばかりぞや そのみおもひの総計はいかに多きかな
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
我これを算へんとすれどもそのかずは沙よりもおほし われ眼さむるときも尚なんぢとともにをる
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
神よなんぢはかならず惡者をころし給はん されば血をながすものよ我をはなれされ
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
かれらはあしき企圖をもて汝にさからひて言ふ なんぢの仇はみだりに聖名をとなふるなり
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
ヱホバよわれは汝をにくむ者をにくむにあらずや なんぢに逆ひておこりたつものを厭ふにあらずや
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
われ甚くかれらをにくみてわが仇とす
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
神よねがはくは我をさぐりてわが心をしり 我をこころみてわがもろもろの思念をしりたまへ
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
ねがはくは我によこしまなる途のありやなしやを見て われを永遠のみちに導きたまへ
