Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Salmo di Davide, [dato] al Capo de' Musici SIGNORE, tu mi hai investigato, e tu [mi] conosci.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Tu vedi quando mi seggo, e quando mi alzo; Tu intendi da lungi il mio pensiero.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Tu aggiri i miei sentieri e il mio ricetto; E sei usato a tutte le mie vie.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Perciocchè non [essendo ancora] la parola sopra la mia lingua, Ecco, Signore, tu sai già il tutto.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Tu mi strigni dietro e davanti; E mi metti la mano addosso.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
La [tua] conoscenza [è] tanto maravigliosa che io non posso sottrarmene; [E tanto] eccelsa, che appo lei non posso nulla.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Dove me ne andrò d'innanzi al tuo Spirito? E dove me ne fuggirò dal tuo cospetto?
Se io salgo in cielo, tu vi [sei]; E [se] mi metto a giacere ne' luoghi bassi sotterra, eccoviti. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
[Se] prendo le ale dell'alba, E vo a dimorar nell'estremità del mare;
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Anche quivi mi condurrà la tua mano, E la tua destra mi prenderà.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
E [se] dico: Certo, le tenebre mi appiatteranno, La notte [sarà] luce d'intorno a me.
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Le tenebre stesse non possono oscurarti nulla; Anzi la notte [ti] risplende come il giorno; E le tenebre e la luce [ti son] tutt'uno.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
Conciossiachè tu possegga le mie reni; Tu mi hai composto nel seno di mia madre.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Io ti celebrerò; perciocchè io sono stato maravigliosamente formato In maniere stupende; Le tue opere [son] maravigliose, E l'anima mia [lo] sa molto bene.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
La fabbrica delle mie ossa non ti fu celata, Quando io fui fatto in occulto, [E] lavorato nelle basse parti delle terra.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
I tuoi occhi videro la massa informe del mio corpo; E tutte queste cose erano scritte nel tuo libro, Nel tempo che si formavano, Quando niuna di esse [era ancora].
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Oh! quanto mi sono, o Dio, preziosi i tuoi pensamenti! Quanto son grandi le somme di essi!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Se io li voglio annoverare, sono in maggior numero che la rena; [Quando] io mi risveglio, io [sono] ancora teco.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Certo, o Dio, tu ucciderai l'empio; Perciò, uomini di sangue, dipartitevi da me.
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Perciocchè i tuoi nemici ti hanno nominato a scelleratezza; Hanno preso [in bocca] il tuo Nome in vano.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
O Signore, non odio io quelli che t'odiano? E non mi accuoro io per quelli che si levano contro a te?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Io li odio d'un odio perfetto; Io li ho per nemici.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
O Dio, investigami, e conosci il mio cuore; Provami, e conosci i miei pensieri;
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
E vedi se [vi è] in me alcuna via iniqua; E giudami per la via del mondo.
