Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Au maître-chantre. Psaume de David. Éternel, tu m'as sondé, et tu m'as connu.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Tu sais quand je m'assieds et quand je me lève; tu découvres de loin ma pensée.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Tu vois quand je marche et quand je me couche; tu connais parfaitement toutes mes voies.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Même avant que la parole soit sur ma langue, voici, ô Éternel, tu la connais tout entière.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Tu me tiens serré par-derrière et par-devant, et tu as mis ta main sur moi.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Science trop merveilleuse pour moi, si élevée que je n'y puis atteindre!
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Où irais-je loin de ton Esprit, et où fuirais-je loin de ta face?
Si je monte aux cieux, tu y es; si je me couche au Sépulcre, t'y voilà. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Si je prends les ailes de l'aube du jour, et que j'aille habiter au bout de la mer,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Là même, ta main me conduira, et ta droite me saisira.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
Si je dis: Au moins les ténèbres me couvriront; la nuit devient lumière autour de moi;
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Les ténèbres mêmes ne sont pas obscures pour toi, et la nuit resplendit comme le jour; les ténèbres sont comme la lumière.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
Car c'est toi qui as formé mes reins, qui m'as façonné dans le sein de ma mère.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Je te loue de ce que j'ai été fait d'une étrange et merveilleuse manière; tes œuvres sont merveilleuses, et mon âme le sait très bien.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Mes os ne t'étaient point cachés, lorsque j'étais formé dans le secret, ouvré comme un tissu dans les lieux bas de la terre.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Tes yeux m'ont vu, lorsque j'étais comme une masse informe, et sur ton livre étaient inscrits tous les jours qui m'étaient réservés, quand aucun d'eux n'existait.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Que tes pensées me sont précieuses, ô Dieu, et combien le nombre en est grand!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Les veux-je compter? Elles sont plus nombreuses que le sable. Suis-je réveillé? Je suis encore avec toi.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
O Dieu, ne feras-tu pas mourir le méchant? Hommes de sang, éloignez-vous de moi!
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Ils parlent de toi pour mal faire; tes ennemis jurent faussement par ton nom.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Éternel, ne haïrais-je pas ceux qui te haïssent? N'aurais-je pas horreur de ceux qui s'élèvent contre toi?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Je les hais d'une parfaite haine; je les tiens pour mes ennemis.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Sonde-moi, ô Dieu, et connais mon cœur; éprouve-moi, et connais mes pensées.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
Vois si je suis dans une voie d'injustice, et conduis-moi dans la voie de l'éternité!
