Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Au maître de chant. Psaume de David. Yahweh, tu me sondes et tu me connais,
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
tu sais quand je suis assis ou levé, tu découvres ma pensée de loin.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Tu m'observes quand je suis en marche ou couché, et toutes mes voies te sont familières.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
La parole n'est pas encore sur ma langue, que déjà, Yahweh, tu la connais entièrement.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
En avant et en arrière tu m'entoures, et tu mets ta main sur moi:
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Science trop merveilleuse pour moi, elle est trop élevée pour que j'y puisse atteindre!
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Où aller loin de ton esprit, où fuir loin de ta face?
Si je monte aux cieux, tu y es; si je me couche dans le schéol, te voilà! (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Si je prends les ailes de l'aurore, et que j'aille habiter aux confins de la mer,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
là encore ta main me conduira, et ta droite me saisira.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
Et je dis: Au moins les ténèbres me couvriront, et la nuit sera la seule lumière qui m'entoure!...
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Les ténèbres mêmes n'ont pas pour toi d'obscurité; pour toi la nuit brille comme le jour, et les ténèbres comme la lumière.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
C'est toi qui as formé mes reins, et qui m'as tissé dans le sein de ma mère.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Je te loue d'avoir fait de moi une créature si merveilleuse; tes œuvres sont admirables, et mon âme se plaît à le reconnaître.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Ma substance n'était pas cachée devant toi, lorsque j'étais formé dans le secret, tissé avec art dans les profondeurs de la terre.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Je n'étais qu'un germe informe, et tes yeux me voyaient, et sur ton livre étaient tous inscrits les jours qui m'étaient destinés, avant qu'aucun d'eux fût encore.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
O Dieu, que tes pensées me semblent ravissantes! Que le nombre en est grand!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Si je compte, elles surpassent en nombre les grains de sable: je m'éveille, et je suis encore avec toi!
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
O Dieu, ne feras-tu pas périr le méchant? Hommes de sang, éloignez-vous de moi!
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Ils parlent de toi d'une manière criminelle, ils prennent ton nom en vain, eux, tes ennemis!
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Ne dois-je pas, Yahweh, haïr ceux qui te haïssent, avoir en horreur ceux qui s'élèvent contre toi?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Oui, je les hais d'une haine complète, ils sont pour moi des ennemis.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Sonde-moi, ô Dieu, et connais mon cœur; éprouve-moi, et connais mes pensées.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
Regarde si je suis sur une voie funeste, et conduis-moi dans la voie éternelle.
